Valahol mind sejtettük, hogy nem létezhet a Télapó, de igazán csak akkor lélegezhettünk fel, amikor egy okoska fizikai tényekkel bebizonyította. Bármilyen hálásak is vagyunk neki, vannak dolgok, amiket nem illik társaságban, és valahol a súgdolózás és a fingás közt van az okoskodás. Pedig az etimológia nem hazudik, az okoskodás egy igen pozitív jelzőnk igébe hajtása, és valljuk be az okoskodás kell.
Ez egy fajta guilty pleasure, mint a napi nyelvtannácizmus.
Tehát tudjuk miért nem ér végig a Télapó, de vajon végiggondoltuk-e, hogy hány, de hány helyen sántít az emailtelen milliomos sikersztorija? Évek óta járja be újra és újra az internetet az alábbi tanmese. Első sorban talán viccnek szánták, de ahhoz túl hosszú, így leginkább a technofóbok egyik naugyéje.
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra. A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja:
-Valószínűleg takarító lennék a Microsoftnál.
Természetesen senki nem mondta, hogy ez egy igaz történet, de példabeszédnek is gyengus, mert tucatszám lóg ki a lóláb. Lássuk a lényeget.
A Microsofthoz takarítói állásra? Mármint hova? Biztos vagyok benne, hogy a Microsoft is, mint valamennyi nagyvállalat egy darab takarítót nem foglalkoztat, az épületeik tisztaságát az arra szerződött vállalatok végzik, a karbantartás dettó.
Söpörje fel a padlót? Azért tipikusan takarítógépekkel dolgoznak, de még ha söpörni kéne is, valószínű egymás után több jelölt próbálkozik, tehát a tiszta padlót kell a másodiktól kezdve mindenkinek felsöpörni? Vagy az egyik söpör, a másik ablakot mos, a harmadik meg asztalt töröl?
Jó, lépjünk túl azon, hogy e-mail cím nélkül azért adnak takarítói állást, hiszen végülis erre a feltevésre épül a sztori.
A sztori eleje hitelesen indul, tíz dollár egy láda paradicsom, a házhoz szállítással meg is van a hozzáadott érték, amivel reális, hogy akár száz százalékos hasznot zsebelhet be. Sok nagyvárosban ezt csinálják a palackos vízzel is. Bár tudtommal egyiknek sem lett még palackozó-üzeme végül, de alig várom a cáfolatot. Két órás munkával egy 5 dolláros órabér, mivel a tevékenység illegális, sem a jövedelem miatt, sem az eladáskor felmerülő ÁFA miatt nem kell fizetni.
A következő láda azonban már valamiért nagyobb hasznot hajt. Vajon miért tudja azt már kétszáz százalékos haszonnal eladni? Hiszen egy húszassal indul neki és hatvan lesz a kör végén. Azért sejtjük, hogy ez már négy óra alatt lesz, ugye? Vagy már közben kitanulta a sales minden praktikáját és kétszer annyit tud eladni egységnyi idő alatt, ráadásul dupla haszonnal? Tehetséges.
A következő nap megtriplázza? Lássuk csak, eleinte hat ládával indul neki kora reggel. A kezében? Vagy azért valami talicskája volt? Hat láda helyből 12 óra, hiszen ládánként mint tudjuk, 2 óra. 180 dollárral zárja a napot. Másnap már 18 ládát ad el? 36 óra alatt? Jó korán kelhet. Hatékonyabb, oké, de komolyan. Ráasádul egyre messzebbre kell mennie, hiszen egyrészt akiknek előző nap eladott paradicsomot, azok talán nem mindet ették meg. Persze beszerezni is sok helyről lehet, mert sok zöldséges van, tehát nem kell mindig visszamennie, legalábbis háromszor olyan hatékonynak kell lennie 2 nap után.
És megint? Tegyük fel, hogy minden nap csak háromszoroz. Pár hétig??? Az első nap végén hatvan dollárja van, a 21. napot 209.207.064.060 dollárral zárja. A 23. napon kár, hogy este végez és bezár a tőzsde, különben zsebből megvenné az Applet. Bár lehet, hogy hétvégén nem dolgozik.
Ott tartunk, hogy csórika a kétszáz milliárdjából vesz egy szekeret. Kell is, mert azt a 21 milliárd ládát kell tenni valahova. Najó, forgassuk vissza a dolgokat és mondjuk azt, hogy minden nap 180 dollárt keres. Végülis hetek alatt egy szekérre elég és mondjuk van realitása.
Egy pillanatra azért gondoljuk végig, hogy hol lakik a fiatalember? És melyik évben? Mert a kilencvenes évek Szilícium-völgyében elég különös látvány lehet valaki egy szekérrel, amit... ő húz? Vagy lovat is vett? Vagy ez egy motoros szekér? Hívhatjuk autónak? Vagy ez a reneszánsz romantika része, hogy nincs e-mail címe és lovaskocsin közlekedik? Kár, hogy a kamion elrontja a dolgot.
Tehát adott egy munkanapokon dologozó munkanélküli, aki heti ezer dollárt keres, 3 hét után simán vesz szekeret, de továbbra sem tud ennél sokkal többet keresni, mert a gyenge láncszem, hogy mennyit ad el. Továbbra se felejtsük el, hogy dupla áron értékesít, mint egy zöldséges és összesen egy terméket. A paradicsomot. Minden nap el tudott adni 18 ládával. Sosem rohadt rá egy darab sem.
Mikor kezdett alkalmazottakat felvenni? Vagy három kamiont egyszerre vezetett? Azzal is házalt? Vagy azzal már csak nagybani kiszolgálás történt? És továbbra is zöldségesektől vette a sarokról és duplán adta el? Vagy már a szekérnél csökkentek az árak? A kamionokért még elhiszem, hogy készpénzzel fizetett, de amikor felvett valakit, akkor is végig illegálban csinálta? Ez rendben van azoknak is, akiknek beszállít?
Jaa, hogy már rég van egy cége? Mikor kezdte úgy duplán adni a paradicsomot, hogy 11% ÁFÁt és jövedelemadót fizetett? Pontosítok, nem duplán, hiszen tisztáztuk, hogy ez már nem mehet így. Kimaradt pár lépcső. Valamikor egy egyszerű szállító volt, viszont több ilyen is van a környéken, miben jobb ő, mint a versenytársak? Ár alapú előny? Eddig a legdrágább volt, de most a legolcsóbb? Nagyon kicsi a haszonkulcs, vagy nagyon jó helyről szerez be? Minőség alapú előny? Kiválogatja hétezer zöldségeseknél a legszebb paradicsomokat és ezeket a válogatott darabokat? Vagy csak a legjobb helyről van a paradicsom? Ezzel megint ott tartunk, hogy ismer valakit, aki csak neki jó áron ad el jó cuccot.
Valószínűleg folyamathatékonyságon nem sokat tud spórolni, a szekér óta tudjuk, hogy a hatékonyság nem az erőssége. Az innováció sem, hiszen email címe jóval később sem lesz, tehát valószínűtlen, hogy online felületeken, rugalmas CRM-mel dolgozna. Vajon a vállalata hogy működik? Csak telefonon beszélnek? Vagy csak papíron? Eltelt pár év, az informatika hiánya elég komoly versenyhátrány, egy igazán tradícionális cégnek is elég lenne a csődhöz, nem hogy így törjön fel valaki.
Quod erat demonstrandum.
